Like the deserts

Tudod, itt csak este van nyár. Nem úgy, mint nálatok, ahol már napkeltekor súlyos a levegő, és a hőségben minden sokkal nyersebb; az érzések kendőzetlenek, a gondolatok lassúk és mégis élesek. Itt a reggel friss, hamisan könnyed, a harmatos fű lehetőségeket ígér, a fázósan összehúzott kardigánok talán duzzognak, de dacból is új kihívásra várnak.

De este körbevesz az a semmihez sem hasonlítható nyári illata a levegőnek; ilyen íze csak az itteni hamis nyárnak van. Nem nyomaszt a hőségtől tompán elkövetett hibák, ingerülten odavetett fájó félmondatok súlya, a napnyugta meg nem érdemelt feloldozást hoz. Üldögélek órákig a dombon, nézek le a városra, fel a vattafoszlányként úszó felhőkre, és újra meg újra elcsodálkozom a fél tízkor még világos égen.

És amikor csak este van nyár, napközben nem is hiányzol annyira. De este, a dombon, mindig ugyanazon a padon… ott tanultam meg, hogy az érzést, a forró aszfaltra nehezedőt, vagy a friss reggeli szélben könnyedén tovalibbenőt sokkal pontosabban méri a mennyire jó veled-nél a mennyire nem jó nélküled.


*    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *    *   

You know, here it’s only summer in the evening. Not like where you are, where the air is heavy already when the sun rises; where everything is much harsher in the heat; feelings are uncovered, thoughts are slow and yet sharp. Here the morning is fresh, seemingly easy. The wet grass promises new possibilities, the shivering sweaters may be pouting but they still want new challenges.

And then, in the evening, there is this unique summery smell in the air; a taste only this fake summer can have. Mistakes made under the burden of heat, cruel comments you didn’t mean to say – they don’t come back haunting; with the sunset comes absolution we don’t deserve. I spend hours sitting on the hill, looking down to the city, up to the sky, where clouds float like cotton candy, and I still cannot understand how it can be daylight at half past nine.

And then, when it’s only summer in the evening, I don’t miss you that much during the day. 

But at night, on the hillside, on that same bench day after day… that’s where I've learned that the feeling, the one weighing down on the asphalt, or the one dancing away in the fresh morning breeze shouldn’t be described by the “how good it is to be with you”. You only really know it when you measure it with the “how hard it is without you”.



Kép: Bendó Zsuzsanna
Szöveg: Kaplár Kata