This ain't a love song

No, I don’t miss you. I don’t miss how you are unable to spell correctly the simplest words but can carry out the most fascinating conversation about pretty much anything in life. I don’t miss how you are grumpier than me in the morning, and I don’t miss the way your shirt becomes wrinkly by the end of the day.

No, I don’t miss you in situations where you used to be present. I don’t miss you when I hysterically laugh over horribly translated French; I don’t miss you when I get lost in a book store and euphorically pull out one beauty after the other: “Look! They have this! And this! And and and…” only to realize you are not there anymore. I don’t miss you when I look at my Lego boat, lonely on the shelf because nobody plays with it and discusses government-less Belgium meanwhile. And no, I don’t miss you when the silly red sunglasses show up somewhere in the house (I’ve been trying to lose them but they keep coming back). Yes, the red sunglasses we bought at the market in Malaga. What a loony idea, you don’t even wear sunglasses. And I barely wear red. Although it looks good on me. No, I don’t miss that crazy afternoon either, when you wanted me to pose like a cruel ice queen and made hundreds of photos of me. I don’t miss you when I go to the forest to feel the trees’ smell; I don’t miss you when I come home and want to tell you that I’ve seen the Prime Minister climbing over a fence.

I don’t miss you in situations I’ve always wanted to share with you either. I don’t miss you when I bake something new and need inspiration (and a grateful audience). I didn’t miss you when I decided to go back to school and was both nervous and excited about it. I don’t miss you when I travel to a new place, nor when my skin feels salty from the sea; I don’t miss you in the charming North, nor in the sunny South. I don’t miss you here in the middle either. I don’t miss you at the rare moments when I suddenly feel I understand a little more of this world, and I don’t miss you when we miserably lose the pub quiz yet again.

I don’t miss you over my morning coffee; I don’t miss you when I count back the minutes till lunch. I don’t miss you when I watch the evening news with my hot chocolate either.

By the way, I bought a red hat. To go with the sunglasses.

********************************************************************************

Nem, nem hiányzol. Nem hiányzik, ahogy képtelen vagy a legegyszerűbb szavakat helyesen leírni, de elképesztően tudsz társalogni nagyjából bármiről a világon. Nem hiányzik, hogy reggel még nálam is morcosabb vagy, és nem hiányzik, ahogy estére összegyűrődik az inged.

Nem, nem hiányzol a pillanatokból, ahol azelőtt jelen voltál. Nem hiányzol, mikor hisztérikusan vihogok valami rémesen fordított francia szövegen; nem hiányzol, mikor belefeledkezem egy könyvesboltba, és örvendezve veszem le a polcról a szépségeket: „nézd, ez is megvan nekik! Meg ez is! Meg meg meg…”, hogy aztán rájöjjek, már rég nem vagy ott. Nem hiányzol, amikor a bánatos kis Legó-hajómra nézek, aki magányosan szomorkodik a polcon, mert nincs, aki játsszon vele, miközben a kormánytalan Belgiumról magyaráz. És nem, akkor sem hiányzol, amikor a vicces piros napszemüveg előkerül valahonnan (próbálom elhagyni, de mindig visszatalál). Igen, az a kis piros, amit Malagában vettünk a piacon. Micsoda zizzent ötlet volt az is, nem is hordasz napszemüveget, én meg alig veszek fel pirosat. Pedig egyébként jól áll. Nem, az a bolondos délután sem hiányzik, amikor mindenáron azt akartad, hogy kegyetlen jégkirálynőként pózoljak, és talicskányi képet csináltál rólam. Nem hiányzol akkor sem, mikor az erdőben sétálok, ahol körülvesz a fák friss zöld illata, és akkor sem, amikor hazajövök és el akarom mesélni, hogy láttam a miniszterelnököt kerítést mászni.

Azokból a pillanatokból sem hiányzol, amelyeket mindig szerettem volna megosztani veled. Nem hiányzol, mikor új receptet próbálok ki, és ihletre van szükségem (meg persze hálás közönségre). Nem hiányoztál, mikor eldöntöttem, hogy újra tanulni fogok, és olyan ideges meg izgatott voltam. Nem hiányzol, mikor új tájakat fedezek fel, amikor a bőröm sós a tengervíztől; nem hiányzol a bájos Északon, sem a fényes Délen. Nem hiányzol, itt, a kontinens közepén sem. Nem hiányzol azokban a ritka pillanatokban, amikor hirtelen úgy érzem, kicsit többet értek most a világból, és nem hiányzol akkor sem, mikor persze szánalmasan elbukjuk a kocsmakvízt megint.

Nem hiányzol a reggeli kávé mellől, nem hiányzol, mikor számolom a perceket ebédig. Nem hiányzol akkor sem, mikor a kakaómmal leülök megnézni az esti híreket.

Ui.: vettem egy piros kalapot. Hogy menjen a napszemüveghez.

Szöveg: Kaplár Kata

Kép: Bendó Zsuzsanna

Chasing pirates

-Mamaaaaaaan, Fernando veut pas porter sa pélerine bleue!
- Mais loulou, Fernando est un mouton, pourquoi tu veux qu’il la porte?
- Beh on va au terrain de jeux, il peut pas venir tout nu! Moi j’ai mis mon T-shirt Superman, lui aussi il doit s’habiller!
- Vous allez au terrain de jeux? Comment ça?
- Ouais, Papa a dit qu’on doit faire ce bruit ailleurs. Il a promis qu’il nous accompagne.
- Il est malin, ton Papa. Mais pourquoi vous faites tellement de bruit?
- Nous sommes des pirates! Tu peux pas le faire en toute silence. Fernando a dit qu’il veut être pirate. J’ai dit, tiens, t’as de la chance, le bateau pirate est tout proche! Donc on y va. Mais Mamaaaaan, il ne veut pas porter sa pélerine!
- Mais loulou, quand t’as vu des pirates qui portaient de pélerines bleues? Il a quand même raison, ton ami Fernando. Va cherche le foulard de tête de mort de Papa, ça passe bien pour un pirate.
-Maman t’es trop cool! Fernando, aux armes! On va conquérir les sept mers!

[trois heures plus tard]

- Alors, mon petit pirate, ca était, au terrain de jeux ?
- Maman, c’est vraiment pas chouette quand ton équipage ne se comporte pas. Fernando n’est pas un bon pirate.
- Quoi encore ? il a pas mis le foulard ?
- Non, c’est pas ca. Mais il a poursuivi les enfants autour du bateau et ils avaient peur. Ils connaissent pas Fernando donc ils pensaient qu’il était méchant et qu’il a voulu les manger. Et après, Papa lui a dit de se calmer et revenir vers lui. Tu sais ce qu’il a fait ? il a approché Papa avec son visage tout gentil, je pensais qu’il avait honte. J’ai dit « Regard, Papa, il sait qu’il a fait des bétises et il te demande pardon ». Mais après il est venu tout proche et il a essayé de mordre la main de Papa !
- C’est vraiment pas bien ca. Et t’as fait quoi, capitain?
- J’ai dit à Fernando d’arrêter avec ses bétises mais il m’écoutait pas du tout. Il est devenu complètement dingue, lui! Papa m’a dit que c’est mon mouton et que je dois le discipliner.
- Alors, qu’est-ce que t’as fait ? Il semble très sage maintenant...
- Oui, je lui ai dit que s’il continue à se comporter comme ça, il va bientôt devenir gyros.


*********************************************************************************

- Anyaaaaa, Fernando nem akarja felvenni a köpenyét!
- De kicsim, Fernando bárány, miért akarod, hogy köpenyben legyen?
- Mert a játszótérre megyünk, nem jöhet pucéron! Én is felvettem a Superman-es pólómat, neki is fel kell öltöznie, és a kék köpeny pont menne is a pólómhoz!
- A játszótérre mentek? Hogyhogy?
- Apa mondta, hogy zajongjunk valahol máshol. Még azt is megígérte, hogy eljön velünk.
- Hm, ügyes, Apa. És tényleg, miért vagytok ekkora zajjal?
- Kalózosat játszunk! Azt nem lehet csöndben… Fernando azt mondta, kalóz akar lenni, én meg mondtam, hogy szerencséje van, hogy a kalózhajós játszótért ilyen közel van. Úgyhogy most odamegyünk. De Anyaaaaa, nem akarja felvenni a köpenyét!
- De kicsim, láttál te valaha kalózt kék köpenyben? Fernando barátodnak igaza van. Keresd meg Apa régi halálfejes kendőjét, az sokkal jobban áll egy kalóznak.
- Fú Anya, de jó fej vagy! Fernando, fegyverbe! Meghódítjuk a hét tengert!

[három óra múlva]

- Na, kis kalózom, milyen volt a játszótér?
- Anya, tudod, az egész nem az igazi, ha a legénységed nem tud viselkedni. Fernando nem jó kalóz.
- Na mi történt? Nem vette fel a kendőt?
- Á, nem az a baj. Hanem megkergette a gyerekeket a hajó körül, és mindenki félt tőle. Azok a gyerekek nem ismerik Fernandót, és azt hitték, meg akarja enni őket. És aztán, mikor Apa mondta neki, hogy most már elég legyen, jöjjön vissza, tudod mit csinált? Elindult Apa felé, egészen szomorú arcot vágott, mintha szégyellné magát. Mondtam is Apának, „nézd, tudja, hogy nem jól viselkedett és most bocsánatot kér”. De ahogy egészen közel jött, megpróbálta megharapni Apa kezét!
- Hát ez tényleg csúnya dolog. És te, kapitány, mit csináltál?
- Mondtam neki, hogy most már fejezze be a butáskodást, de nem hallgatott rám egyáltalán. Teljesen megbolondult ott a játszótéren. Apa meg is mondta, hogy Fernando az én bárányom, és meg kell fegyelmeznem.
- És, mit csináltál? Most nagyon csöndesnek tűnik.
- Hát mert megmondtam neki, hogy ha így fog viselkedni, akkor gyros lesz belőle.

Szöveg: Kaplár Kata
Kép: Bendó Zsuzsanna