A villamosra vártam, és arra gondoltam, mennyire nagyon szeretnélek látni. Elképzeltem, hogy felhívlak valami életbevágóan fontos kérdéssel, mondjuk, hogy Luca Brasi a halakkal vagy a halak között alszik-e. Elképzeltem, hogy fátyolos a hangod a telefonban, és amikor megkérdezem, baj van-e, csak hallgatsz. Mire én, még mindig képzeletben, megkérdezem, otthon vagy-e, és kijelentem, hogy jövök. És hozok fagyit. Vaníliafagyit meg piros bogyókat, ahogy Finnországban tanultam. Még a küszöbön leveszem a kis piros csizmát, mert utálom, ahogy kopácsol a konyhakövön, meg különben is, nálad mindig ragyog minden. Csakhogy képzeletben a kis piros csizma a mutatós fekete harisnya fölött rénszarvasos zoknit is rejt, és azon se képzeletben, se a valóságban nincs csúszásgátló (a gyártók valamiért azt gondolják, az ügyetlenséget idővel kinövi az ember). Ezért aztán képzeletben megcsúszom a rénszarvasos zoknimban, és egy figyelemreméltó tripla Rittberger után elegánsan elterülök.
Eddig jutottam az elmélkedésben, mikor jött a villamos. Úgyhogy most képzeletben a konyhád kövén fekszem, szétgurult piros bogyók és olvadó vaníliafagyi között.
* * * * * * * * * * * * * *
I was waiting for the tram, thinking how badly I wanted to see you. I pictured myself calling you up with something incredibly important, something like „Does Luca Brasi sleep with the fish or the fishes?” I imagined your voice being shaky on the phone, and a long silence following my asking whether something is wrong. So I ask if you’re home and announce I’m coming over. And bringing ice cream. Vanilla ice cream with berries, just as I learnt in Finland. I take off the little red boots right on your doorstep – I hate it when they clack on the kitchen tiles, and anyway, everything is always shiny tidy at your place. The only thing is that my lovely little red boots hide my reindeer-patterned socks above the stylish black tights. And those socks are slippery, both in my imagination and in real life (for some reason non-slippery socks are only produced for a certain age group). So – in my head – I slip in my reindeer socks, perform a rather impressive triple toe loop and then hit the tiles.
I didn’t get to develop the story further as my tram finally arrived. Now in my head I’m lying on your kitchen floor, covered with vanilla ice cream and red berries.
